Honlap címe

 

Üdvözöllek ismét itt ! Ismét eltelt egy újabb nap és ismét itt talállak. Na de, folytassuk ott, ahol abbahagytam. Hit, Bizalom, Kompromisszum. Szerintem ezek azok a dolgok, amik egy párkapcsolatban az egymás iránti odaadó és kölcsönös szerelmen kívül fontosak. Miért ? Hit kell, hogy elhiszed mindazt, amit mond vagy cselekszik. Mikor már az élete része vagy, próbáld meg megismerni elsőként azokat a dolgait a hétköznapokban, amiket rendszerességgel csinál. Mindenkinél más és más, ezért nem vagyunk egyformák. Ha kezdetben még mindig nem hiszel neki, akkor kísérd el vagy kérd meg, hogy kísérjen el, most ezen ne sok múljon. Ha ezekhez hozzászoktál, akkor elhiszed neki, amiket mond és bízol benne. Bizalom kell, hisz ha nincs, ne is kezdj bele. Elhiszed, hogy elmegy a szokásos helyeire és ha nem vagy vele, pedig tudod, hogy ekkor és ekkor ott van, ahova szokott menni, akkor megbízol benne. Már kettőt ki is pipálhatsz a háromból. Kompromisszum kell, mivel nem vagyunk egyformák. Lehet, hogy neked is vannak olyan dolgaid, amik a másikat zavarják, nem tolerálja, nem tetszik neki. Ezeket ne mond egyből, nyíltan a szemébe. Finoman vezesd rá, hogy egy kicsit zavar és ha folytatja, akkor beszéljétek meg. Ha sikerül, akkor megtanultátok a következő fogalmat a párkapcsolatotokban. A beszélgetés. Ez nagyon fontos egy kapcsolatban. Minden meg lehet beszélni. Mindent, legyen az hétköznapi vagy számodra kínos téma. Ha hosszú távra tervezel a pároddal, fontos, hogy amit csak lehet, mondj el mindent magadról. Elsőként csak magadról. Mit szeretsz, mit nem, kedvenc zene, film, helyek, előadások, stílus, könyv. Viszont figyelj a párodra vagy pedig a kiszemelt párodra figyelmesen. Ne kérdezd kedvenc ételéről vagy esetleg a sportról, ha az illető teltebb, mint egy Barbie vagy egy Ken baba. Lehet, hogy éppen egy fogyókúrás edzésben van, hogy lefogyjon vagy a régi csúfolódások miatt ez kellemetlenül érintené. Ha elmentek később enni valahova, akkor ott úgy is ki fog derülni. Ha pedig olyan helyzetben vagy, hogy egy Anonim Alkoholista Klubról – mert az élet mindig tartogat meglepetéseket – érkezik a randi partnered, akkor nyilván megvan melyik az a téma, amit nem kéne említened. Ha már káros szenvedély, akkor meg kell említeni ugye a cigit, meg a drogot.
A cigarettával nekem személy szerint nem sok bajom van. Aki meg tudja rá keresni az összeget, az fogyassza egészséggel, ha neki jól esik. A cigi füsttől semmi bajom nincs. Viszont, ha az én párom cigizne, azt nagyon nem tolerálnám. Nagyon keserű szájízt hagy maga után, akár eldobta és utána csókolózunk, akár cigizés közben. Ha te és a párod cigiztek, akkor ezt nem érezhetitek, de ellenkező hozzáállású embereknél ez problémát okoz, amit feltétlen meg kell beszélni ! Most egy komolyabb probléma jön. A drog. Ha megtetszik neked egy srác vagy lány és megtudod róla, hogy drogozik, ne ítéld el. Előbb ismerd meg és tudd meg, hogy miért teszi. Van, aki így kiállt segítség után – mintha nem tudná a száját használni – és van, aki tényleg élvezetből csinálja. Az előbbi eseten jobban tudunk segíteni, mint az utóbbin. Ha látod, hogy gyenge, nem képes leállni a szerrel, akkor segíts neki. Ne állj be abba a sorba, akik a lábukat törlik benne vagy újabb szidalmazásokkal és lenéző tekintettel „áldják” meg minden nap. Légy te a napsugár a sötét felhők között. Addig próbálj rajta segíteni, ameddig csak tudsz és ne add fel, mert egy ilyen sérült személyiségű embert nem egy – két nap alatt fog kigyógyulni. Természetesen mind a cigaretta, alkohol és drog kigyógyulása nem egyszerű feladat, sok türelmet, kitartást és ideget igényel, de ha szereted a párod, akkor megteszed érte. Ha tényleg menthetetlen, akkor nincs mit tenni, véget kell vetni a kapcsolatnak. De addig soha ne szakíts valakivel, amíg a nehezebb utat ki nem próbáltad ! Hogy mi is az a nehezebb út ? Leülni vele és megbeszélni, illetve segítséget kérni az adott problémájára. És mi a könnyebb ? Azt biztos tudod. Megfogni a cuccod és a legundorítóbb módon otthagyni. Régen az SMS volt, aztán jött a Közösségi portál. Ma ezeken a „legdivatosabb” szakítani. A szakítás is egy érdekes téma, de azt majd később. Még nem tartok ott.

 

R.R.

 

 

 

„Szerelemben és háborúban mindent szabad.” – hangzik ez a mondás már nagyon rég óta. Értelmezzük egy kicsit. Szerelemben mindent szabad ? Nos, igen, sajnos azt kell, hogy mondjam. Szabad szerelmesnek lenni, bízni a másikban, de sajnos manapság az is szabad, ha félrecsókolsz – már nem veszik a megcsalás kategóriába ! Szégyen. -, többet vagy más sráccal, lánnyal, mint a pároddal, szintén jobban megbízol a másikban, mint a párodban, szabad a szemrebbenés nélküli hazugság, a megcsalás mindenféle bűntudat nélkül és az orránál fogva vezetni a másikat. Háborúban szabad életeket kioltani, minden lehetséges eszközzel a győzelmet elérni, földbe taposni a gyengét, az ellent, hogy te gyere ki győztesként. Tényleg mindent szabad ? Ha ezeket mind megteszed, nem akarlak ismerni és közlöm veled, hogy egy szörnyeteg lettél. De nem olyan, akire ha ránéznek, akkor félnek. Nem. Egy olyan szörnyeteg, aki érzelmileg gyenge és helyette a fizikai erejét mutatja meg és éli ki bosszúvágyát másokon. Ha pedig valaki találkozik egy ilyen szörnnyel és netalántán párkapcsolatot alakít ki vele, őt is megfertőzi ezzel a gondolkodási móddal, hogy „Ha már velem is így elbántak, én miért ne tenném mással is ?”. Csak ezzel tudod az a baj, hogy másokat teszel tönkre, a magad örömére. És amíg csakis magadra gondolsz, soha nem fogsz egy olyan ember mellett felkelni, aki azt mondaná neked, hogy „Szép jó reggelt drágám ! Jól aludtál ?” Keresed, kutakodsz, reménykedsz, hogy talán lesz, de elárulom, hogy nem fogsz. Változtass és akkor sikerülni fog.
De visszatérve az idézethez, próbáljuk a mai életbe belehelyezni. A Szerelem része eddig mind igaz, de a háború kicsit összetettebb. A háború harcból áll és inkább lelki, mint fizikai harcot kell vívnod a szerelemben. Harcolnod kell a belső békéért, harcolnod kell a lány vagy a srác szüleivel, hogy elfogadjanak, harcolnod kell a saját szüleiddel, hogy a párodat elfogadják. A szerelmi élet csupa mentális és lelki harcokból áll, amik elől ha hamar megfutamodsz, soha nem lesz hosszú párkapcsolatod. De ha te a futókalandok híve vagy, akkor tedd azt, beleszólásom nincs. Viszont visszatérve az előzőekre. Kemény harcok várnak téged, legyél bármilyen nemű. A szerelmet nem fogják olcsón és könnyedén odaadni neked. Nap, mint nap le kell győznöd magadban azt, hogy a párodat nem csak te találod gyönyörűnek, hanem talán más is és hogy barátnőmet idézzem : „Ha szemmel mindent szabad lenne, akkor a világon mindenki gyilkos és meztelen lenne.” Szerintem ezzel ő mindent kifejezett és igazat is adok neki. Nem kell mindenkinek a „Meghalsz” tekintettel válaszolni, ha megnézik a párodat. Inkább mosolyogj ! Miért ? Mert olyankor gondolj bele, hogy milyen értékes embert találtál magad mellé és aki őt nézi, mekkora lehetőséget hagyott ki. De itt is van egy csavar, amit meg kell említenem és személyes tapasztalatomon alapszik.
Nemrég sétáltam a fővárosban. Mint mindig, most se volt olyan jó idő, de itt nem számíthatok egy floridai tengerparti hőmérsékletre – ha bekövetkezne, az már gond lenne itt -. Szóval feszes ruhát, meg meleg kabátot vettem fel. Elindultam, szétnéztem a városban, zebrához érkeztem. A túloldalt volt egy pár. Néhány emberben megvan az a képesség, hogy észreveszik, hogy nézik. Nos, engem a túloldalt a srác, nem csak nézett, hanem végignézett, végigbámult, végigmért, mintha valami holland kirakatot nézne a piroslámpás negyedben. Először is, nem illik így bámulni. Másodszor, ha tetszem neki, akkor várjon meg a túloldalt, szólítson le, amivel fel tudja kelteni az érdeklődésem és a többit meg majd meglátjuk. De a legundorítóbb dolog az, ha a párjával sétál valaki az utcán, fényes nappal, kézen fogva és más lányokat stíröl meg a srác vagy fordítva. Könyörgöm ! Ha más tetszik vagy valamiért felfigyelsz rá, akkor csak nézd meg és kész. Én ha a lány helyébe lettem volna, akkor akkora pofont adtam volna neki, hogy odafagyott volna a villanyoszlophoz. Rendben van, hogy egyesek „Hűséget és nem vakságot fogadtam.” alapelvet gyakorolják, de ez túl megy mindenen. Így nem tettem más, minthogy zöldre váltott a lámpa és elsétáltam mellette úgy, hogy még a szemébe, de még rá se néztem, csak néztem előre és hallgattam a zenét a fülemben és tovább sétáltam.
Szóval igen, készülj fel a lelki harcokra, a keserű életfelfogásokra, hogy senki nem hisz semmiben, semminek a létezésében, mert rengeteggel fogsz találkozni. Ha pedig így történik, nos … Mosolyogj az arcába és csak ennyit mondj : „Miből gondolod, hogy nincs ? Amíg nem élted át, nem tudhatod !”

 

R.R.

 

 

 

Ismét egy újabb nap, ismét itt. Folytatom témámat. Téma … Nos, sokan csak „témának” tekintik a szerelmet. Én minek ? Én életcélnak. Miért ez és miért nem mondjuk a munka vagy a siker ? Bár néha a kettőt egy kalap alá szokták venni, én elsőként mégis előbb külön venném.
Tegyük fel, hogy reggel felkelsz, elkészülsz, hogy elindulj dolgozni. Vegyük a sablonos a „reggelim csak egy kávé” reggelt. Elindulsz a munkába, mondjuk valamilyen tömegközlekedési járművel. Beérsz időben a munkahelyedre. Átlagos, semmiben nem különleges munkahelyed van, vagyis ledolgozol nyolc órát. Hazafele beugrasz a boltba, megvenni a vacsorádat. Átlagos ideig, maximum két percig vagy a sorban a pénztárnál. Hazamész, lepakolsz és mondjuk odafigyelsz, hogy mennyire vagy sportolt. Átöltözöl és mész egyet futni vagy lemész a konditerembe és ugyan azt a sorozatot csinálod, amit szoktál. Végeztél – helytől függően –, lezuhanyozol, elkészíted a vacsorádat, megnézed az esti filmet. Nem is kell másnapra elkészíteni semmit, mert ugye holnap is azt dolgozol, amit ma. Lefekszel az ágyba és elalszol. Ez egy átlagos, kicsit odafigyelek magamra ember hétköznapi napirendje. Hogy mit csinálna a hétvégén ? Valószínűleg tovább aludna – én ezt tenném – a meló miatt, majd kimászna pizsamában az ágyból és egész nap abban lenne, tévézne, enne, kimenne a vécére, lezuhanyozik és visszafekszik aludni. Még annyit lehetne hozzá tenni, hogy rendbe tenné magát, hogy ne borostásan menjen a férfi vagy ne elfolyt sminkkel menjen a nő dolgozni. És ennyi.
Tényleg ennyi lenne ? Ezt akarja mindenki elérni ? Nekem nem az a bajom, hogy munkája van és dolgozik. De kivel osztana meg bármit is, ami aznap történt volna vele ? És itt most nem arra gondolok, hogy megosztom „Szabó Ilona állapota jelenleg fáradt, itt : munkahely … 5 embernek tetszik az állapotod”. Ez nem életcél ! Ha szerinted igen, akkor csak hajrá, csináld ! Van jobb szerinted ? Igen, van ! Ez a verzió hogy tetszik ?
Reggel felkelsz, elkészülsz, hogy elindulj dolgozni. Nyúlnál a szokásos kávédért, de meghallasz valamit. Nem, nem a kávéfőző hangja és nem is telefonod vagy a kapucsengő szól. Hanem ez : „Drágám, ott a kávéd mellett egy lekváros levél, útközbe edd meg kérlek, hogy legyen egy kis energiád ! Ha jössz haza, kérlek vegyél egy üveg bort a vacsorához jó ? Ja és majd szólj haza az első szünetedben, hogy futni vagy konditerembe mész, mert olyan nagy szél van ma kint, hogy gondoltam kimosom a ruhádat, úgy is hamar megszárad. Legyen szép napod Drágám ! Szeretlek és ügyesen ma !”
Nem jobb így ? Még mielőtt bármit is gondolnál, hogy a nőnek üres a feje és csak úgy a szolgája a pasinak vagy éppen fordítva, hogy a papucs a férj, ki kell ábrándítsalak. Egyik se érvényes az én történetemben. Mi a mozgató rugója akkor ? Az, amit én életcélnak neveztem. A szerelem. Nem hiszed el ? Azért, mert a világ átformált téged, hogy egy mosolynak vagy egy kedves gesztusnak se tudsz már örülni és a hátsó szándékot látod benne. Csak gondolj bele ! Nem indulna jobban úgy a napod, hogy van valaki, aki mellett reggel felkelhetsz, elkészíti neked a reggelit, ha hamar kel fel, mint te, aki figyelmeztet, ha valamit elfelejtettél, akinek elmesélheted, mit láttál a buszon, mi volt a munkahelyen, mit láttál a boltba vagy a pénztárnál a sorban, milyen volt az edzés vagy a futás, akivel közösen tudsz vacsorázni és a tévénézés helyett egymással beszélgettek vagy éppen együtt nézitek a tévét. Aztán ha kicsit jobban hatott a bor vagy többet ittatok a kelleténél, együtt elmentek zuhanyozni és onnantól kezdve meg átadjátok magatokat az ösztönöknek, hormonoknak és az egymás iránt táplált szerelemnek. És hogy hol van itt a siker ? Ott, ahol hirtelen felhívod és elújságolod, hogy előléptettek a munkahelyeden. Ott, amikor hazamész a futásból és mosolyogva lihegsz, mert jobb időt futottál az eddigieknél. Ott, amikor szintén hazaérve elmondod, hogy legközelebb nagyobb súllyal vagy többet csinálsz, mert annyit fejlődtél. Lehet, hogy nem fog szobrot emelni rólad – de ezt ne is várd. Lehet, hogy nem fog a nyakadba ugrani. De egy kedves megjegyzés, hogy „Észrevettem, egyre jobban nézel ki” vagy „Észrevettem, hogy jobban bírsz mindent” és elmosolyodik vagy odahúz magához és megcsókol. Nem hangzik sokkal jobban ? Egyszerre lehetsz sikeres mind a munkahelyeden, mind a sportban és mind a magánéletedben. Ha van ott veled valaki, akivel ezt mind meg tudod osztani, átélni, már sikeres vagy. Miért ? Mert sajnos vannak olyan emberek ezen a világon, akiknek ez nem adatik meg. Rossz párkapcsolatban élnek és odáig jutottak, hogy inkább elmennek dolgozni, csak otthon ne legyenek. Vagy elmennek a haverokkal buliba, kocsmába, focizni, bármi, csak ne legyenek otthon. Ez rossz. Ismét a kérdés, hogy miért. Nos, lehet bármilyen munkád, elveszted, kirúgnak vagy kereshetsz másikat bármikor. Lehetsz bármiben sikeres vagy mind a kettő, hogy az adott munkádban sikeres vagy. De olyat, hogy találj valakit magad mellé, aki szinte minden lépésedet figyeli, tényleg érdekli, hogy mi van veled, nem csak megszokásból mondja, ott van veled, ha beteg vagy, ápolásra szorulsz, az teljesen más. Ha találsz valakit, aki mindezeknek megfelel, amiket felsoroltam, sikeres vagy az Életben és a Szerelemben egyaránt. Munkák jönnek mennek, ezt megtanultam. Sikerek ? Lehet abban sikered, amiben másnak nem vagy fordítva, de az is lehet, hogy mind a ketten sikeresek vagytok abban, amit csináltok. Viszont, ha majd eléred azt a kort, amikor a nagyátlagnak vagy az ismerőseid nagy részének már egy vagy két gyereke van, állj meg, vegyél egy nagy levegőt és nézz körül abban a lakásban, otthonodban ahol vagy. Elégedett vagy azzal, amit látsz ?
Elmondjam, hogy én mit látok ? Jelenleg, miközben ezt a bejegyzést írom, édesanyámmal élek egy meleg, szeretetteljes otthonban, ahol anyukám az asztalnál ül és nevetgél és hallom, ahogy a párom enyhe átkokat mond a dobókockára, mert nem sikerült annyit dobnia, amennyit szeretett volna. A párom szintén dolgozik és már lassan fél éve nálunk lakik. Élősködik ? Talán néha rajtam, de ezt ne vedd komolyan. Amit ő, meg én keresek, elég hármunknak. Sikeres vagyok az életben ? Igen. Van egy anyukám, egy párom, egy jól kereső és szerethető munkahelyem. Nekem ennél több nem is kell. De megyek is, mert hallom, hogy szólítanak.
A legközelebbi bejegyzésemig gondolkodj el mindazon, amit eddig olvastál és ha tudsz, akkor változtass rajta. Ne gondolkodj, mert lehet, hogy a változás épp most kopog, csönget, hív, meglátogat, segítséget kér vagy meglátod őt valahol. Bátorság !

 

R.R.

 

 

 

 

Most egy kevésbé szép, szerelmes tanácsot írok. Tanács ? Én inkább annak nevezem, hogy saját útmutató. Hogy ezek szerint cselekszel vagy sem, esetleg csak az olvasás miatt nézel fel vagy csak tetszik az irományom, az a te dolgod. De minden pozitívnak szívesen örülök.
De visszatérve első mondatom témájának. Aktuális napon írom, nem is kell bemutatnom, de ha később találtad meg oldalam és csak most olvasod ezt a bejegyzést, akkor megjegyezném, hogy ma november 1-je van. Mindenki máshogy, másként „ünnepli” meg ezt az ünnepet. Ahol most élek, nem tudom, hogy itt milyen szokások vannak ennek az ünnepnek, de tudom, hogy odahaza miket tesznek ezen a napon. Egy kérdés. Miért hívják ezt ünnepnek ? Mert piros nap lenne a naptárban ? Na és ? Vasárnap is az, mégse ünneplünk meg semmit. Nekem az ünnep például a karácsony, mert akkor a családi szeretetet ünnepeljük meg. A különböző szabadságharcok szerte a világon szintén piros napok. Miért ? Mert azokon a napokon tettünk valamit a szabadságunkért és ünnepeljük a diadalt. De a halottak napja ? Ünnepeljük, hogy meghaltak az emberek ? Talán csak szimbolikusan lehet rátenni az „ünnepi” jelzőt. Itt nem ünnep van, hanem megemlékezés. Megemlékezünk azokra az emberekre, akik fontosak voltak az életünk bármely szakaszában. Egyesek még tisztelegnek a háborúban elesett katonákra, a költőkre, írókra és minden olyan híres emberről vagy emberekről, akik valami maradandót alkottak vagy a világtörténelemben akár egy mondatban vagy lábjegyzetben is szerepelnek. A sírja fölött állva, néma csendben olvassuk a már kívülről, ha az álmunkból is felkeltenek, hogy itt nyugszik az elhunyt, névvel, dátummal és egy odaillő idézettel, amit kőre vagy fejfára véstek. Kultúrától függően. Egyesek szomorúan, míg mások könnycseppekben emlékeznek vissza. A gyerekek persze türelmetlenek, mert még nem fogták fel az élet jelentőségét. De a fiatalok, sajnos már a tinédzserek is, a felnőttek és az idősek átérzik, milyen is az, ha az egyik nap még beszéltek, másnap pedig a csukott szemét látod, s reménykedsz benne, ha sokáig nézed a mellkasát vagy a hasát, akkor megemelkedik és rájössz, hogy csak tréfált. De a másodpercek, majd a percek is múlnak és semmi mozgás. És minden egyes eltelt időtartammal rájössz, hogy elveszítettél valakit, aki talán fontos szerepet vállalt az életedben. Mondogatják, hogy az idő begyógyít majd mindent. Erre itt egy ellenpélda. Minden emlék akkor szűnik meg létezni, ha elfelejtünk gondolni rá. Akkor hogy is van ez ? Akinek az elvesztése miatt hatalmas fájdalmat és űrt érzünk, úgy szabadulunk meg ettől, hogy elfelejtjük, s közben eltemetjük, hogy amikor van időnk, kimegyünk hozzá egy szál virággal vagy egy csokorral, esetleg koszorúval vagy mécsessel és visszaemlékezünk azokra a napokra, eseményekre, amiket átéltünk vele. Ugye, hogy a kettő üti egymást ?  Ez az én véleményem erről az egész ünnepről. Ha történt veled olyan, hogy elveszítettél olyas valakit, aki fontos volt az életedben, akkor sose szégyellj kimenni a sírjához. Egy szál virág vagy egy mécses is megteszi. Nem kell túl csicsás vagy túl giccses, ez nem verseny, mint minden más az életben. Fejezze ki, hogy tőled van és megemlékezni szeretnél az illetőre. Sokan vannak, akik valamihez kötik az illetőt. Például a kedvenc virága, kedvenc színe, illata - gyertya - és azzal kedveskednek neki. Ha odaértél a sírodhoz, kapcsolj ki és csak őrá koncentrálj. Semmi másra. Ne érdekeljen, hogy nem messze vagy a közelben van valaki, esetleg téged néz. Maradj azzal, akihez kimentél. Emlékezz vissza mindarra, amik vele és veled történtek, a közös kalandok. Ha nevetni van kedved, picit nevess csak. Ha mosolyogni támad kedved, csak bátran. Ha szomorkodsz vagy sírni szeretnél, azt is nyugodtan. Esetleg elmondanál neki valamit vagy mesélnél neki valamit, netalántán az „Arra emlékszel, hogy … Meg arra, hogy …” kezdetű mondatok hagynák el a szádat, nyugodtan. Bocsánatot szeretnél kérni ? Megteheted. Semmi sem semmilyen körülmények között sose késő. Amit vittél neki azt érkezéskor vagy távozáskor tennéd fekhelyére, azt rád bízom. Elköszönnél vagy integetnél, imádkoznál érte, megsimogatnád a sírkövet vagy megpuszilnád, esetleg, ami nagyon extrém lenne, a titkos kézfogásotokat eljátszanád a sírkövön ? Bátran ! Mások is vannak ? Ismered őket ? Nem. Akkor meg ne foglalkozz velük! Neked, akihez kimentél, fontos volt. Te se ismered se az ő elvesztett ismerősüket, se azokat, akik kimentek hozzá. Emlékezz rá úgy, hogy ne kelljen arra gondolnod, hogy valamit elfelejtettél. Viszont egyet hadd jegyezzek meg. Lehet, hogy elítélsz emiatt. Nekem nagyon tetszik, gyönyörködtet és könnyeket csal a szemembe, mikor ezen a napon elhaladok a temetők mellett, s mikor elérkezem ahhoz a személyhez, akihez kimentem megemlékezni és látni megannyi embert a gyertyafényben a sírok előtt. Egyszerűen … Leírhatatlan érzés tölt el. Miért ? Mert ebben a gyűlölködő, önző és hazug világban még mindig van olyan erő, amit nem lehet megrontani. Ez pedig a szeretet. Azt hiszed, hogy hazudok ? Csak nézz körül ilyenkor a temetőben. Hány embert szeretnek még a halála után ? Mennyi ember áll egy sírnál ? Egy, kettő, három vagy több ? Nem a mennyiség számít. Amíg egy ember is képes megemlékezni arra a személyre, aki sajnos már nincs az élők között, azt nem felejtik el. Előbb vagy utóbb a te sírköved is majd eltűnik az idők múlásával. De az emlékek döntik el, hogy milyen sokáig fog ott állni.

 

 

R.R.

 

 

 

Visszatérek korábbi témámhoz. De most egy másik vonalat elemeznék ki neked. Ez pedig a távkapcsolat. Érdekes ágazat a szerelmen belül és talán a legnehezebb. Tedd fel magadnak a kérdést, vajon érdemes távkapcsolatot létesítened, esetleg a meglévőt megtartani, ha távkapcsolat lesz belőle ? Nos, nem egyszerű a válasz, de megpróbálom leírni neked. Kezdjük az első kérdéssel akkor. Érdemes távkapcsolatot létesítened, avagy tudsz-e olyan emberben bízni, aki talán másnak adja ki magát, mint aki ? Van egy sorozat egy csatornán, ami a netes párokat hozza össze a való életben és sajnálatos módon több volt a csalódás, mint a happy end. Miért ? Mert az emberek félnek és teljesen másnak adja ki magát, mint aki. Miért van ez ? Az emberek többet, jobbat akarnak mindig, belenéznek a tükörbe és azt mondják, hogy ez nem én vagyok, így nem mutatkozom sehol és kinek kellenék, ha így nézek ki. Egyszóval Önbizalomhiány. Nézd. Elárulom, hogy én is küzdöttem ezzel az úgynevezett „betegséggel” . Sokáig nem hogy a tükörbe, fényképet nem akartam, hogy készítsenek rólam. De meguntam azt, hogy felkelek és egész nap rossz kedvem van, bárki közeledik vagy közeledne felém, a viselkedésemmel elzavarom és így nehéz szert tenni egy párra az életben. Tudod mit tettem ? Életemben először belenéztem a tükörbe és megkérdeztem magamtól : Mi az, ami nem tetszik magamon ? Min tudok változtatni ? És egyáltalán akarok változtatni ? Igen ! Más ruhák, más hajszín, más hozzáállás az élethez. Mert ugye, ha valamivel állandóan próbálkozol és nem jön össze, akkor tegyél száznyolcvan fokos fordulatot és csináld azt, amire azt mondtad, hogy nem teszed, hát tedd meg ! Mit veszíthetsz, hisz amivel eddig próbálkoztál az nem jött össze. De szigorúan megjegyezném azt, hogy nem a káros szenvedélyekre gondolok, mint a drog, alkohol, cigaretta. Folytatva ne tégy úgy, mintha más lennél. Más szeretnél lenni ? Változtass magadon akkor ! Tudsz magadon változtatni ? Mi tart vissza ? Csak saját magad, senki más. Mindenki úgy szeret élni, hogy belenéz a tükörbe és jól érzi magát a bőrében. Te miért ne tennéd ezt meg ? Ez az önbizalomhiány egyetlen ellenszere, semmi más. De visszatérve, neten ismerkedni, szabad. Belebonyolódni egy szerelmi szálba, meggondolandó. Manapság már mindenkinek van SKYPE-ja, szóval a következő lépcsőfok, hogy az illetővel videochat-elj és kiderül, hogy ki is az, akivel beszélgetsz vagy éppen csak ismerkedsz. Ha nem megy bele, keress mást. Sokan vagyunk a bolygón, van miből és kiből választani. Ha sikered van, idővel kérj majd személyes találkozót, hogy lásd, a való életben is megvan köztetek az a vibrálás. amit a neten éreztek egymás iránt. Nagyon nem hallottam az ellenkezőjéről, hogy nem sikerült a netes románcból a való életben is egymásra találni. Próbáljatok minél többet találkozni és ha arra kerül sor, tegyétek meg a legvégső lépést, ami próbára tesz titeket. Költözzetek össze. Így szert tesztek arra, hogy el tudjátok viselni a másikat a való életben. Általában fél évnek el kell telnie, hogy biztosak legyetek benne. Ha sikerül, onnantól kezdve nincs semmi, ami szétválasztana titeket, csak is saját magatok. De kérdem én. Annyi levelezés, videó beszélgetés, izgatottan várt találkozók után, megéri más után keresgélni, ha ennyi mindent feláldoztál valakiért ? Nem. Miért ? A választ majd lejjebb olvashatod. Csak előbb befejezném ezt a szálat a szerelem eme bonyolult rendszerében.
Megtartani a jelenlegi kapcsolatod, ha távkapcsolat lesz belőle. Csak rajtad és rajta áll. Ha megbeszélitek az egészet, minden kérdésetekre választ fogtok kapni. Ha csak némán álltok egymás mellett és csak felfogjátok, hogy mi lesz, de semmit nem mondotok vagy fel se fogjátok és csak álltok egymás mellett némán, akkor elkezd kavarogni a fejedben ezer és ezer kérdés, de egy lesz a legfontosabb. Ha ennyire szeretett, miért nem mond semmit ? A válasz egyszerű is lehet. Azért nem mond semmit, mert nem akarja veled a továbbiakban folytatni. Az is lehet, hogy azért hallgat, mert pánikba esett és nem tudja ilyenkor, hogy mit kéne tennie. Ha ez a helyzet áll fent, csak 2 kérdést tegyél fel : Nem mondasz semmit ? és Mit akarsz tenni ?. Ezekből első körben leszűrheted, hogy mik a szándékai. Beszélni vagy távozni. Ahogy mondtam, mindent meg lehet beszélni. Ha hallgatsz, nem jutsz előrébb a kapcsolatotokban. Megéri fenntartani egy ilyen kapcsolatot ? Igaz, ez most egy kicsit meredek példa lesz, de jobbat nem tudok. Sok ilyen videót lehet találni vagy olvasni, esetleg a mellé csatolt képsorokat megnézni, mikor egy katona hazatér a szolgálatból és ott várja a barátnője vagy a felesége vagy a terhes felesége vagy a felesége gyerekkel, esetleg gyerekekkel. Nézd meg a katona arcát. Ő, aki eddig kőkemény terepen harcolt, halálfélelemmel, védte a hazáját, soha nem tűnt gyengének. Miután leszállt a gépe az anyaföldön és meglátja azt a személyt vagy személyeket, akikért harcolt és életét áldozta volna, egy röpke pillanat alatt egy kisgyereket meghazudtoló könnyekbe, esetleg sírásba kezd. Miért ? Mert alig hiszi el, hogy hazaért. Hogy nem kell többet azon izgulnia, hogy holnap él vagy meghal. Hogy többé nem a támaszponton kell egy emeletes ágyon aludnia, riadóra és támadásra felkészülve, hanem otthon, a hitvese mellett az ágyban, nyugodtan és maximum a gyereksírás vagy a reggeli gyerekrohamra kell felkészülnie. A katona feláldozta a családját azért, hogy ne essen bajuk és volt egy párjuk, aki kitartott mellette a végsőkig és alig várta, hogy ismét otthon lássa a párját, ne pedig a monitoron keresztül vagy esetleg a tévében. Kitartott mellette és bízott benne, hogy épségben és egészségesen tér majd haza hozzá. Szép történet. Ha netalántán nálad is úgy alakul, hogy a jelenlegi párodnak el kell költöznie vagy mennie kell a közeledből hosszabb időre, ne hátrálj meg. Tarts ki mellette a végsőkig. Igaz, nem vagy mellette, de neki mégis jól esik, hogy bármi van, téged meg tud keresni, hogy elmondhassa, mennyire mázlista, mert vele maradtál és más már rég otthagyta volna. Dicsér és elismer téged. A szerelmén kívül kell még tőle vagy tőled más ? Nem hiszem. Miért ? És itt a válaszom, amit említettem, hogy a végére tartogatom.
Mert szerelemből tetted az egészet. Ez pedig egy olyan dolog, amit irigyelni kell és nem szégyellni. Aki mást mond, annak soha nem volt olyan élményben része, hogy szerelem. Te tudod, hogy mit akarsz a párodtól és ő is tudja. Megkeresni és megtalálni azt az egy személyt az életében, akivel mindent megoszthat, nem muszáj titkolóznia előtte, rá figyel és a leglényegesebb :

 

Szerelemből Szereti Őt Teljes Szívéből

 

R.R.